Szuszu: El Kazovszkij

“Húsz éves voltam, mikor először találkoztunk, ő pedig bár a legtöbben ötvenes nőnek látták, kortalan fiú volt. El Kazovsky női testbe született homoszexuális férfinak vallotta magát – egy olyan érában, amikor a transz identitásról még az LMBTQ közösség sem beszélt. Ez pedig nem csak magánéletére, de művészetére is hatással volt – arra ahogy megítélték, és arra, ahogyan alkotott. Csak hét éven át volt időről időre az életem természetes része, de ez elég volt ahhoz, hogy készpénznek vegyem: örökké él majd. Aztán meghalt, de mégis igazam lett – itt maradt. Nem halljuk, nem látjuk, nem tapinthatjuk – mégis itt van, a festményekben, installációkban, verseiben. 2016-ban a Magyar Nemzeti Galéria ‘A túlélő árnyéka’ címen mutatta be életművét – a megnyitón pedig neki írt levelem is elhangzott. Ahogy akkor, most is azt mondom: örök ragyogása emlékeztessen minket arra, hogy néha a nem jelen lenni fizikailag, de sosem megszűnni létezni több, mint minduntalan feltűnni, majd unalmasan eltűnni. Izgalmas és elgondolkodtató körutazást kívánok vele – nyisson meg sok szívet.”

Steiner Kristóf, újságíró, író