El Kazovszkij

El Kazovszkij (eredeti nevén Jelena Kazovszkaja) orosz-magyar festőművész, grafikus, díszlet- és jelmeztervező, költő. Legismertebb Dzsan Panoptikum című performansz-sorozata. Transzneműségét (születésekor nőként bejegyzett, a nemi identitása azonban férfi) a nyilvánosság előtt is vállalta.

Adatok

Született

1948.07.13., Szentpétervár, Oroszország

Elhunyt

2008.07.21., Budapest, Magyarország

Életrajz

El Kazovszkij (Jelena Jefimovna Kazovszkaja) Leningrádban (ma Szentpétervár) született, 1948. július 13-án. Édesapja Jefim Jakovlevics Kazovszkij fizikus, édesanyja Putolova Irina művészettörténész. Szülei korai válását követően anyai nagyszüleinél élt az Urálban, Nyizsnyij Tagilban. Nagyapja Szergej Pavlovics Putolov tervező-mérnök, akinek felsőfokú zenei (hegedűtanári) végzettsége is volt, anyai nagyanyja pedig Jelena Vasziljevna Putolova gyermekorvos. Édesanyja 1955-ben férjhez ment Skoda Lajos volt szovjet-ösztöndíjas építészmérnökhöz, aki 1957-ben Magyarországra költözött. Áttelepülését követően először a Szépművészeti Múzeumban, majd az Országos Műemlékvédelmi Hivatalban dolgozott. Közben El Kazovszkij 1956–1964 között nyolc osztályt végzett és zeneiskolába járt Nyizsnyij Tagilban, nyaranta Magyarországon tartózkodott és gyakran üdült a Balatonnál. 1964 nyarától élt Magyarországon. A Radnóti Miklós Gyakorló Gimnázium elvégzése (1964–1968) után előbb az Iparművészeti, majd a Képzőművészeti Főiskolára jelentkezett. A felvételi vizsgára Kalló Viktor készítette fel. Előtte, 1968-ban már kapcsolatba került a No.1 csoporttal és többször ki is állított velük. 1970–1975 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola festő szakán, majd 1975-től 1977-ig ugyanott a művésztovábbképzőn tanult. Mesterei Kádár György és Kokas Ignác voltak. 1976 és 1983 között a Fiatal Művészek Stúdiója és a Művészeti Alap, 1978 után a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége tagja. 1968 óta vett részt csoportos kiállításokon, 1975-től haláláig pedig száznál is több egyéni kiállítása volt Magyarországon és külföldön egyaránt (a legfontosabbak: Amszterdamban, New Yorkban, Párizsban, Berlinben, Rómában és Szentpéterváron). 1978 és 2001 között 36 performanszot, Dzsan panoptikumot rendezett. Festészettel, installációval, performance-szal foglalkozott, könyvekben, szaklapokban jelentek meg grafikái. Képein titokzatos, jellegzetesen önálló mitológiát teremtett. Állandó jelentéssel bíró motívumokkal dolgozott, motívumait a görög mitológiából, a Távol-Kelet világából és magából az emberi létből merítette. 1981 és 2005 között jelmez- és díszletterveket készített, elsősorban a győri Kisfaludy, a szolnoki Szigligeti, a kaposvári Csiky Gergely, az egri Gárdonyi Géza, valamint a budapesti Katona József, a Pesti, a Radnóti, a József Attila Színház számára, valamint a Budapesti Bábszínháznak. A legtöbb színházi munkáját Szikora János és Csizmadia Tibor alkotótársaként készítette. A hatvanas évek közepe óta írt anyanyelvén, oroszul verseket. Ezekből csak a halálát követően jelent meg Moszkvában egy kötet (Knyiga Dzsana. Tri kvadrata, Moszkva, 2011) és magyarul egy válogatáskötet (Homokszökőkút. Magvető, Budapest, 2011). Transzneműségét nyíltan vállalta: születésekor nőként jegyezték be, ám identitását tekintve homoszexuális férfi volt. 2008. július 21-én hunyt el Budapesten. Alkotásai ma a székesfehérvári Deák Gyűjteményben, a budapesti Magyar Nemzeti Galériában, a Kiscelli Múzeumban, szombathelyi, kecskeméti és paksi galériákban, a szolnoki Damjanich János Múzeumban, a Hatvani Galériában, a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban, a győri Xántus János Múzeumban, a Gelerie Gadens Depeditben, Ausztriában, valamint a Muzeum Sztukiban, Lengyelországban tekinthető meg. 2015. november és 2016. február között életmű kiállítást rendeztek alkotásaiból a Magyar Nemzeti Galériában, az El Kazovszkij Alapítvány együttműködésével.