Mednyánszky László

Mednyánszky László magyar festő és grafikus. Münchenben, majd 1873–1877 között Párizsban tanult. Barbizonban Paál László társaságában festett. 1880-tól Bécsben és Beckón élt, felváltva, 1888–1892 között pedig ismét Párizsban. A barbizoni felfogásból indult ki tájfestészete, a század vége felé pedig az élet legszélső végein élők felé fordult. Képein rendkívüli lelki mélységben ábrázolja a magányt, a kiszolgáltatottságot. A műfajok szempontjából képei három fő csoportba sorolhatók: tájképek, csavargóképek és katonaábrázolások. Az első világháború idején harctéri rajzolóként bejárta Galíciát, Szerbiát és Dél-Tirolt, mint a háborúról tudósító művészcsoport (Kunstgruppe) tagja. A magyar képzőművészetben elsőként „fogoly-motívumaival” jelenik meg az 1890-es években a Szent Sebestyén téma homoerotikus töltetű feldolgozása. Franciául és magyarul írt, fennmaradt naplóbejegyzéseiből ma már ismertek a férfiak iránti testi vonzalmai, ami ellen egész életében küzdött. Nagy szerelme a váci hajós-fuvaros, Kurdi Bálint (Nyuli) volt. Róla készült portréja a kecskeméti Katona József Múzeumban tekinthető meg.